Pályafutásomat kisiskolásként, akrobatikus Rock&Roll-lal kezdtem. Számos versenyen vettem részt, párban és formációban egyaránt. Ezt követően kezdődött el a jégtáncos versenyzői időszak.

Egy kellemes téli délelőtt folyamán a jégpályára keveredtem és itt, akkor még szinte szó szerint belebotlottam Markovics Endrénébe, akit a város Arinéni néven ismer. Lényegében neki köszönhetem a teljes pályafutásomat, az ő motivációja és sokszor akaratossága vezetett el odáig, ahol most tartok. Ő mindig azt mondta nekünk, kenyeret ad a kezünkbe ezzel. Bár nem mindannyian éltünk a lehetőséggel a régi csapatból, de sokunknak valóban megélhetést biztosított a megszerzett tudás. A legizgalmasabb munkámat is ennek köszönhetem: a középiskolát befejezve lehetőséget kaptam, hogy jégrevűben dolgozhassak. Két teljes téli szezont töltöttem Németországban. Ezalatt a fennmaradó időben gond nélkül tudtam elvégezni a szakedzői képzést. Az előadások során belekóstolhattam a színházi élet által nyújtott világba. Lényegében a luxus, a kaland és csillogás vett minket körül és mindezért a megszerzett tudásunkat kellett kamatoztatni, díszes kosztümökben. Ha itt megállt volna a karrier, már akkor is megérte volna belekezdeni. Az ezt követő időszakban jégcirkusszal utaztam, országhatáron belül és kívül. Természetesen mindehhez le is kellett tenni valamit az asztalra.

A versenyzői pályafutásom alatt három partnerrel dolgoztam együtt. Mindegyikükkel indultam országos és nemzetközi versenyeken is. A legjobb eredményem a nándorfehérvári diadalom volt, Rengei Noémivel. Vele a dobogó legfelső fokára állhattunk a szerb fővárosban.

Nagyon sokáig hip-hop tánccal is foglalkoztam a korcsolya mellett, még ha első körben kiegészítő sportágnak is szántam. Az évek múltával mindkét sport a szívemhez nőtt és sikeresen jó eredményekkel versenyeztem. Az egyik évben, az országos bajnokságot, ugyanarra a napra írták ki. Ekkor döntöttem végleg a korcsolya mellett. Persze nem távolodtam el a tánctól sem, a mai napig tanítom azt is. Szárazon az utcai tánc és a Jazz vált a szakterületemmé, sosem felejtve a rokis alapokat sem.

A versenyzést és a jégszínházas időszakot lezárva váltam én edzővé. Jelenleg egyetlen férfiként tartom a frontot, a szegedi Ice-Team csapatában. A nemek aránya köztünk tükrözi a jégtáncra jellemző mérleget is, amely a lányok felé billen.

Mivel ez egy páros sport, és országos szinten nagy a fiúk hiánya, ezért minél több ifjúra lenne szükségünk. Sokan, még ha érdeklődnek is, tartanak attól, hogy valaki gúnyt űz belőlük. Természetesen ilyennel én is találkoztam, de csak annyit tudtam erre mondani, az engem körülvevő légkör, a sok kedves lány és a sportban rejlő későbbi lehetőségek sokkal jobban motiválnak, mint a hozzá nem értő emberek véleménye.

A tánctermi oktatáson is általános „fiúhiány” a jellemző. A Rock& Roll is akkor igazán látványos ha párban sikerül emelésekkel, akrobatikákkal lenyűgözni a közönséget. Szerencsére az utcai tánc kategóriában már egyre több a vállalkozó szellemű fiú is. Kiváltképp a Break és az Electric tekintetében.

Régi edzőim munkásságát folytatva, nekem is szívügyem az utánpótlás korosztály nevelése, testnevelőként, tanítóként és edzőként is egyaránt.